Napom: fényképezés és forgatás
A Key Visual fényképezés szépsége az,
hogy megtervezett helyekre, fix mennyiségű képet készítünk.
Tartottunk egy terepszemlét, minden tartalmi felelőssel körbejártuk a múzeumot,
kitaláltuk a helyszíneket és a szitukat, miközben felkészültek a szereplők is: a sminkes és a stylsit is dolgozott a család tökéleketes megjelenésén.
A rendező beállította a szituációkat, mi hozzá a fényeket. Smallrig 450-es leddel vagy lágyan derítettünk softbox segítségével, vagy durva beverést csináltunk a szűkítő tölcsérjével. 60-as ledtablóval, narancssárga fóliával egy állandó élfény motívumot adtunk a témának, Jinbei 200-asokkal kiegészítettük a világítást, ahol kellett. Az arany rúdnál izzadtam, azt nem volt könnyű bevilágítani.
A megrendelőnek a legfontosabb az arcok, és azok kifejezései voltak. Ha több arc van a fotón, akkor az olyan képeket szeretem, amin egyértelműen látszik, hogy kit helyezünk hangsúlyba:
vagy mindenkit, vagy csak valakit. Ezt térbeli pozícióval és a rekesz értékkel érjük el. Frászt kapok az olyan fényképektől, amikor két hangsúlyos arc van egymás mellett, de csak az egyik a tökéletesen éles, mert túl alacsony volt a rekeszérték, látszik, hogy nincs jól pozícionálva a szereplők térbeli elhelyezkedése és nincs jól beáílltva a fényképező.
Itt bizonyos pozíciókat megfotóztunk nagyon magas rekeszen, és 1.4-en is, hogy utólag a megrendelő, az art director, vagy a grafikus, vagy az ügynökség bármely illetékes tagja tudjon dönteni.
Mondom a jó hírt, tökéletes volt a timing, akkor végeztünk, amikor kellett. Padlógázzal átmentem az 5. kerületbe, ahol a munkatársam már elkezdte előkészíteni a forgatást. Elszaladtam ebédelni, mire visszaértem be volt töltve a szöveg a súgógépbe, álltak a lámpák, be volt állítva a kamera, a mikrofon, és kész volt az első forgatási helyszín.
Beszélgessünk erről kommentben!
Comentarios